2015. november 16., hétfő

Why?


Miért van az,

  • hogy amire a legjobban vágyunk, azt nem, vagy nem abban a pillanatban kapjuk meg amikor vágyunk rá? 
  • hogy sokszor csak utólag, gyakran több év, évtized elteltével értjük meg, azt, hogy ennek így kellett lennie?
  • hogy a boldogságunkért küzdeni kell, de elveszteni azt, a legegyszerűbb dolog a világon?
  • hogy másoknak csak az ölébe pottyannak a jó dolgok?
Szeretnék egyszer én is:
      • felhőtlenül boldog lenni
      • abban a tudatban élni, hogy biztonságban vagyok
      • úgy élni, hogy mások javát szolgáljam
      • játszani, a felnőtt világ borzalmainak elfeledésével
      • megbocsájtani, a rossz emlékeket kitörölni
      • olyan barátokat, akik számára én is fontos vagyok és nem érzem magam feleslegesnek
      • egy szerető társat
      • sikerélményt (nem munkában)
      • emberhez méltó életet élni, úgy, hogy ne a félelem vezéreljen
Nem, nem akarok telhetetlen lenni, ennyi jót meg sem érdemlek., egyszerre pláne nem. De mikor lesz teljesen az életem? Egyáltalán létezik-e olyan pillanat, amikor a kirakós játék darabkái összeállnak, és az életem minden részében pozitív dolgok történnek?
Káosz. Ezzel az egy szóval lehetne jellemezni az agyamat. Tele vagyok kérdésekkel, megoldatlan problémákkal, feldolgozatlan fájdalmakkal, kavarognak a gondolataim. 

Mi lesz velem?

Miért alakult így az életem?

Ki is vagyok én?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése